A napokban az egyik kereskedelmi csatorna híradóját nézve az általános hírek között (megölte, felrobbant, megtámadták és a többi) között felkaptam a fejemet egy nagy hangon hőbörgő baseball sapkás riportalany harsány felháborodására. Lassan sikerült kihámoznom a felháborodás okát,amit az váltott ki, hogy alanyunk  - ha jól értettem a Fővárosban valahol – gépkocsijával a forgalommal szemben parkolt, amiért  szabálysértési eljárás megindítása mellett  még kerékbilincset is alkalmaztak vele , illetve a gépkocsijával szemben.

Az úr érvei között különféle indokok szerepeltek, köztük az is, hogy mert nem volt záróvonal felfestve és hasonló nagyon „okos” érvelések. Kicsit meg akadtam, mert egészen egyszerűen nem értettem a felháborodás okát, ugyanis ha én a menetiránnyal szemben parkolok le a z autómmal, akkor vélhetően a forgalommal szemben is haladtam és rettentően kíváncsi vagyok arra, meg tudná-e mutatni valaki nekem a KRESZ-ben, hogy ezt a jogszabály melyik szakasza engedélyezi. Mert szerintem egyik sem. Aztán, ha jól értettem az intézkedést nem a rendőrség, hanem a Közterület Felügyelet alkalmazottai foganatosították.

És itt egy gondolatra megállnék és elidőznék rajta. Egészen biztos vagyok abban, hogy aki a közlekedésben részt vesz, az akarva, akaratlanul követett már el kisebb, nagyobb szabálysértést, aztán volt, aki megúszta, volt, aki nem. Én sem tartom magam kivételnek, ámbár, a tudatos, szándékos elkövetés nem csak hogy nem jellemző rám, de kifejezetten kerülöm is. Igyekszem normakövető állampolgárként viselkedni, autós és motoros is vagyok egyaránt, aztán ugye nem utolsó sorban gyalogos. Vannak azonban bizonyos szituációk, amik számomra érthetetlenek. Ezek közé tartozik a forgalommal szembeni parkolás – mert ugye azért azt nehéz elsütni, hogy előzés közben hirtelen leparkoltam – de van itt még valami.

Korábbi személyes tapasztalatom alapján büntetőjogi felelősségem teljes tudatában merem kijelenteni, hogy kis hazánkban időnként felruháznak intézkedési jogkörrel olyan szervezetek, „hatóságok” tagjait, akiknek a jogszabályi hátterük akár meg is van, csak éppen nem kifejezetten arra fordítják ezt, amire a felhatalmazást kapták.  Kérem tisztelettel, a szabály az szabály, azt be kell tartani, ezzel nekem gondom nincs, azzal viszont igenis van, hogy adott esetben a közterület felügyelő engem megbírságol a távollétemben egy általa szabálytalannak minősített parkolás miatt, miközben az autómtól nem kevesebb, mint 10 méterre egy „takaros” sitt halmaz pompázik, a tetején egy igazi, használt WC kagylóval a tetején, mintegy koronaként.

Azzal szintén nem igazán tudok egyetérteni, hogy miközben a Főváros különféle területein illegális szemétlerakó helyek garmadával lehet találkozni, eközben a közterület felügyelők egy hatályos kormányrendelet alapján kisebb súlyú közlekedési szabálysértésekben intézkednek, bírságolnak. Tegyék. Mivel van rá felhatalmazásuk, de majd csak azt követően, ha a nevüknek megfelelően a közterületeken kielégítően intézkedtek a rend és a tisztaság megtartása érdekében, mert a nevük nem úgy szól, hogy Közlekedési Felügyelet, hanem Közterület Felügyelet. Nem mindegy, kérném tisztelettel. Teszem hozzá, számomra az említett híradásból nem derült ki, hogy a kerékbilincset mely hatóság tette az autókra.

A másik hír, (?) ami kissé felbosszantott a következő. Több közösségi oldalon megjelent egy hír, miszerint  a rendőrség „hajtóvadászatot” indított a  lejárt szavatosságú egészségügyi dobozok miatt, melyek a gépjárművek kötelező tartozékai között  kerültek felsorolásra.

Van ebben valami érdekes. Engem motorral, autóval közlekedve is nem egyszer ellenőriztek, korábbi életemben én is hajtottam végre ellenőrzést. Ez ugye a következő módon zajlott: megállítom a gépjárművet, köszönök és elkérem az iratokat. Itt már az elején eldől valahol, hogyan folyik le az intézkedés. Átlagos esetben – ha csak nem valami szabálysértés miatt kezdődik az intézkedés – az iratok ellenőrzése, esetleg a gépjármű átvizsgálását követően következik az udvarias elköszönés és mindenki megy a maga dolgára. Más a helyzet, ha történetesen valamilyen szabálysértés elkövetése miatt kezdődik az intézkedés.

Ezt is le lehet bontani esetekre, van, aki elismeri, van, aki nem, de van egy típus, ami általában az intézkedő rendőrt, hogy úgy mondjam „helyzetbe hozza”, ez az, amikor az intézkedés alá vont  flegmáskodik, okoskodik  és az átlagos szövege, ”na, mondja mennyi,aztán haladjunk”. Azért azt érdemes tudni, hogy soha, sehol, egyetlen jogi és belső szabályozásban nincs az rögzítve, mennyi ideig tart egy közúti gépjármű ellenőrzés. Nyilván, azért vannak ésszerű határok, nem tarthatok fel senkit egy órán keresztül, de az bizony belefér, sőt lehetséges, hogy esetleg eszembe jut a kötelező tartozékok meglétének ellenőrzése. És az is belefér, ha ezek hiányosak, akkor a jogszabályi keretek között ezeket szankcionáljam, mint intézkedő rendőr.

Erős tehát a gyanúm, hogy egy közúti ellenőrzés során egy autóstársunk vélhetően előadta a saját stílusát, aminek egyenes következménye volt, hogy az intézkedő rendőrből kihozta a „na, akkor most nagyon szabályosak leszünk” stílust, betartva természetesen a jogszabályokat, előírásokat. Szükséges és előírás az elsősegély doboz? Igen.  A gépjármű vezetőjének elindulás előtt kötelessége meggyőződni arról, hogy a gépjárműve alkalmas a közúti közlekedésben való részvételre?  Igen. Akkor tehát mi i a kérdés? Egy aranyos eset jut erről eszembe. Egy amúgy nagyon kedves ismerősöm egy alkalommal, évekkel ezelőtt lila fejjel, habzó szájjal közli velem: „ezek a szemét mocskos rendőrök elvették a jogsimat és megbüntettek 100.000 Ft-ra!” Én meglepetten kérdeztem vissza:” Na neeee, mond már, aztán miért?” A válasz: ”Mert megfogtak hazafelé a kocsmából és 1,67 ezrelék volt a véremben az alkohol tartalom. Hogy ezek milyen szemetek! Nem ittam csak hat sört”

Na, most akkor tessék mondani, hogyan is van ez? Ki a szemét? És miért is?

2006-ban a rendőrség tudatos lejáratása volt a trendi, a divat, ez valahol azóta is rendszeresen napirenden van. Nem tisztem és nem is óhajtom a rendőrséget védeni, kaptam én a pofámra bőven azért, mert majd negyed századon keresztül mertem rendőr lenni. Nagyon érdekes azonban az, hogy valamilyen „fura” oknál fogva, ha csak úgy,mert éppen arra járok és igazoltatnak, akkor nagyon kulturált, szakszerű és hogy köznapi nyelven éljek, „normális„ rendőrökkel találkozom, átellenben azokkal, akiket 50 km/h helyett 72 km/h-val kapnak el, meg is állítják őket, na, fene érdekes módon ezen esetekben mindenki arrogáns, brutális empátia mentes rendőrrel találkozik.

Én úgy látom, úgy vélem, úgy gondolom, hogy valakinek, valakiknek nagyon az az érdeke, hogy a Rendőrség, a rendőrök ellen hangolja a közvéleményt, ismételten, nem először és nem is utoljára.

Az persze egy másik kérdés, amit feltennék nagyon szívesen akár a rendőri vezetésnek, akár magának Belügyminiszter Úrnak, miért nem áll ki valaki illetékes abban a pillanatban, amikor egy ilyen „hír” napvilágot lát és mondja azt, hogy kérem szépen, igaz, nem igaz. Nem napok, hetek elteltével, hanem azon nyomban, mert a rendőreim hitelessége számomra a legfontosabb lenne, ha én lennék akár az Országos Rendőr Főkaptány, akár a Belügyminiszter. De nem én vagyok. Nem is találkozom velük. Viszont a „hidegre kitett” rossz hírét keltett rendőrrel igen.

Teplán Tibor